11.rész Bocsánat

Ezek nézegetése közben kitört belőlem a sírás .Még most sem tudom elhinni , hogy az akiről azt hittem 'életem szerelme' csak így faképnél hagy . Szomorú ez ! A sok gyönyörű emlék , ami mindig felvidított ha szomorú voltam . És most ? Most inkább elszomorítanak . "Mia ne szomorkodj . Ne hadd , hogy tönkretegyen téged . Az életed megy tovabb . Az emberek jönnek és mennek . Igen vannak olyanok akik pótolhatatlanok , de ez így van . A helyüket később mások fogják betölteni ." Ebbem van valami . De ha ez egyszerűen baromira nagy fájdalom . Én megbíztam benne . Ő ismer engem igazán . Tudja milyen vagyok vagy , hogy mit szeretek . Ekkor jött egy üzenetem . A táskámért nyúltam és kikutartam belőle a készüléket .
Feladó : Justin
Nagyon sajnálom a viselkedésemet veled szemben :( Kérlek gyere át a szobámba és ott mad mindent megbeszélünk <3 xJujux
Justinról már meg is feledkeztem . Át megyek és én is bocsánatot kérek tőle. De előbb !! Meg fogtam a rólam és Sethről készült fotókat . Az asztalomhoz siettem velük és ollóval kétfelé nyírtam mindegyiket. Ami pedig maradt belőlük azt az izzó kandalóba dobtam így azok sikeresen elégtek .  De az emlékek örökre megmaradnak . Ezek után Justin szobája felé vettem az utamat , ami nincs messze az én szobámtól . Szószerint  pontosan egymással szembe hejezkednek el . Az ajtó elé álltam és kopogni kezdtem. 
-Gyere . -szólalt meg az ismerős hang . Bátortalanul benyitottam . Mikor bértem tekintetemet a padlóra szegeztem . Féltem Justin szemébe nézni . Nem tudom , hogy miért. Csak egyszerűen ott volt bennem a tudat , hogy ne nézz a szemébe . De a félelem gyorsan elszált mikor Justin kezeit éreztem nyakam köré fonódni. Átölelt . 
- Nagyon sajnálom ! Ne haragudj rám a viselkedésem miatt , de.....-csuklott el a hangja . Ezt szeretem én Justinba . Nem azt , hogy elcsuklik a hangja hanem azt , hogy mindig megbánja a rossz tettét . MINDIG !! 
-Nem harakszom . Csak tudod nagyon rosszul esett az a bizonyos 'viselkedésed' . Mert én még soha nem láttalak ilyen ingerültnek . Megtudhatnám , hogy miért lettél ennyire más a telefon hívás után ? -kérdeztem s közben leültünk az ágyára .
-Nos .......Selena hívott . -szomorodott el.
-Selena nem szakított veled ? -ráncoltam össze szemöldökömet. Én úgy tudtam , hogy ők szakítottak . Akkor mégsem?! 
-Igen szakítottunk , de ez lényegtelen . Azért lettem olyan zaklatott mert azt mondta , hogy szeretne velem mindent újrakezdeni . Mondtam neki , hogy nem hiszem hallottad .-nézett rám és én csak bólintottam eggyett . Evvel igazat adva neki . - De ő azt mondta , hogy szeretne velem holnap találkozni .-mondta lehajtott fejjel.
-Justin . -emeltem fel fejét -Hiszen ez csodálatos . Ő is szeret és te is őt . Ezért nem kell szomorkodni .-mondtam neki az okos szavakat . Ilyenkor nem tudom mi üt belém , hogy miért vagyok ilyen költői .
-Sajnos ez nem pont így van . Az én szívem már másé. -bökte ki.
-Hű ha .... Hát akkor ezt már nektek kell megbeszélnetek. Ebbe már nekem semmi beleszólásom .-áltam fel a kényelmes ágyról.
- Kérlek segíts. -húzott vissza az ágyra.